Kérdőasztrológia története
Kérdőasztrológia az antik világban, középkorban
A kérdőasztrológia sokkal korábban létezett, tehát egy archaikusabb változata
az asztrológiai bölcsességnek és tudásnak, mint a ma Magyarországon leginkább ismert és elterjedt modern vagy pszichológiai, karma asztrológiai
ágak, például az általam is legelőször tanult tradícionális asztrológia.
A kérdőasztrológia gyökerei az antik Görögországig nyúlnak vissza, az időszámításunk szerint I. században élt hellén asztrológusok, Marcus Manilius, Dorotheus, vagy az egyiptomi és 2. században élt Ptolemaiosz koráig. De igazán elterjedtté a középkorban vált ez a technika főleg arab asztrológusok közvetítése által: Al Biruni, Ibn Ezra ( 10-11.század) ránk maradt aforizmái révén, vagy később Guido Bonatti (Bonatus) 13.századi olasz asztrológus magyarul is megjelent írása révén (Anima Astrologiae).
Ezek az antik görög vagy középkori latin és arab szövegek töredékesen vagy nagyjából egészben maradtak ránk többnyire aforizma gyűjteményként, amelyekben a natális vagyis a születési asztrológia
területéről a radix képlet kifejtéséhez is adtak támpontokat a szerzők.
A régi korokban nem mindenkor és nem minden társadalmi réteg számára volt evidens a pontos születési időpont
feljegyzése, és az időmérés is más alapokon nyugodott, mint a mai modern korban. Bár találtak olyan antik római sírokat is, ahol a feliratok pontosan megírták, h az illető mennyi évet, hónapot, napot, és órát élt - amiből arra következtethetünk, hogy volt idő és hely, amikor az egyszerű polgárok is tudták és feljegyezték születési órájukat.
A " sötét" középkorban, többnyire
csak uralkodók, fejedelmek vagy befolyásos emberek engedhették meg maguknak, hogy udvari vagy házi asztrológust / asztronómust alkalmaznak és általuk jegyezték fel utódaik pontos
születési időpontjait, készíttették családjukra, nemzetségükre, birtokaikra, országukra vonatkozó jövendöléseiket. Az alacsonyabb társadalmi rétegekből kikerülő kereskedők vagy polgárok vagy kézművesek is fordultak olykor vándor asztrológusokhoz apró-cseprő
bajaikkal, ám ők túlnyomórészt nem voltak tisztában születési idejükkel csak nagyjából ismerték azt, ezért fontos kérdéseikre és problémáikra a legkézenfekvőbb módszerrel a kérdező asztrológia útján kaptak feleletet, ahol nem kellett tudni egyáltalán a születési adatokat.
William Lilly és a kérdőasztrológia fénykora a 17. században
William Lilly a "horary atyja" és legnagyobb mestere
1602-ben született Angliában egy kis faluban, egy földműves-gazdálkodó
család fiaként. Szerencséjére szülei felfigyeltek Lilly
eszességére, iskolába járhatott, taníttatták és elindult egyfajta
értelmiségi pályán. 17-18 éves korában tanulmányai azonban megszakadtak
és felköltözött London előkelő negyedébe egy családhoz ahol titkári és
mindenesi állást kellett vállalnia. 1632-ben ismerkedett meg az
asztrológiával, mágiával, kezdetben rövid ideig egy tanártól tanult,
majd utána jórészt autodidakta módon sajátította el az asztrológia különböző technikáit és megtanult jó néhány ókori nyelven, hogy a régi iratokban foglalt bölcsességeket megértse.
Ezután elvette feleségül volt munkáltatója nemesi özvegyét, és ezáltal gazdag emberré is lett. Ekkortól nyílt lehetősége arra, hogy asztrológiai témájú könyveket gyűjtsön, további tanulmányokat folytasson és komoly szakkönyvtárra tegyen szert. Lilly egyaránt művelte a horary azaz kérdező asztrológia mellett a születési vagyis natális és mundán asztrológiát is.
1647 Megírta a Keresztyén Asztrológia című fő művét, melyet a ma asztrológusai a "horary Bibliájának"
tartanak. Lilly tankönyvnek szánja művét, olyan diákoknak, akik
önállóan tudnak és akarnak tanulni. A könyv nagyszerűsége, hogy egészben maradt ránk és angol nyelvű mű,
ami az érthetőségét nagyban megkönnyíti, ellentétben a korábbi ókori
vagy középkori írásokhoz, amelyek csupán töredékesen vagy többszöri
fordításokon - és ezáltal olykor torzításokon - keresztül maradtak ránk latin, ógörög, arab vagy más holt
nyelveken.
Lilly asztrológusi fénykorát az 1650-60 közötti években élte,
magántanítványai voltak (pl. Nicholas Culpeper) komoly és befolyásos
klientúrája alakult ki, évente sikeres almanachja jelent meg, illetve 1659-ben bővített és javított kiadása
is megjelent a Keresztyén Asztrológiának. Élete vége felé, már nem
praktizált aktívan, csupán az asztrológia hagyományának megmentése volt a fő
célja. 1681 halt meg.
William Lilly halálával tulajdonképpen a kérdőasztrológia is 300 éves Csipkerózsika álomba merült, mert a 17.század után gyökeresen megváltozik az asztrológia megítélése Európában. A 18.
században jön a felvilágosodás kora, majd a francia forradalom, ami a
tudományos gondolkodás előtérbe kerülését eredményezi. Megszűnik az asztrológia mint tudomány támogatása, az egyház sarlatánságnak kiáltja ki, az uralkodók, fejedelmek és gazdag nemesi paloták udvaraiban pedig tudós embereket alkalmaznak az új és izgalmas természeti jelenségek megmagyarázására, győz a ráció. Az asztronómia és az asztrológia menthetetlenül kettéválik ez utóbbi rangjának és elismertségének süllyedésével egyetemben.
Kérdőasztrológia reneszánsza a 20. században
William Lilly és munkássága a kérdőasztrológiával egyetemben teljesen feledésbe merül - francia kortársával Morin de Villefranche-kal ( 1591 - 1656 ) ellentétben, akinek latinul megjelent fő műve az "Astrologia Gallica" megindul hódító útján és a benne foglalt jócskán kigyomlált asztrológiai hagyományt élteti tovább - egészen a 20. század második feléig, amikor is Olivia Barclay (1919-2001) angol asztrológus 1980-ban
véletlenül megtalálja az 1647-es kiadású Keresztyén Asztrológia lapokra
hullott példányát és felismeri annak jelentőségét. Ő tesz annak
érdekében, hogy a művet modern angolsággal feldolgozzák és újra kiadják
(1985) és a műben - mivel ez egy az önálló tanuláshoz rendelt tankönyv -
a kérdőasztrológia témakörét érintő módszerekkel behatóbban is elkezd
megismerkedni, gyakorolja majd később tanítani kezdi azt.
1990-ben jelenik meg az 'Újrafelfedezett kérdőasztrológia' (Horary Astrology Rediscovered) műve, ami a horary történeti, elméleti és gyakorlati áttekintéséről ad részletes információt.
Olivia Barclay és munkássága adja meg azt a kezdő lökést a nyugati asztrológusok körében, ami elindítja a 80-as években azt a folyamatot, hogy klasszikus, középkori vagy ókori szerzők műveit, töredékesen fennmaradt írásait elkezdik angol nyelvre lefordítani. Ezeket az angol fordításokat pedig itthon Tárnoki Gábor, Villányi Miklós
fordítják évtizedek óta magyar nyelvre, és az általuk megismert régi
technikákat és klasszikus módszereket tanítják is a reneszánsz,
középkori és kérdőasztrológiai kurzusaikon.
Kérdőasztrológia Magyarországon
Olivia Barclay egyik magyar-svéd származású tanítványa volt Kristina Waardahl, számszerint a 48. a sorban, aki magyar nyelven 2001-ben jelentette meg a témában az első tankönyvet (Klasszikus Kérdőasztrológia a gyakorlatban), amelyből azután az első kérdőasztrológiai kurzust
is megszervezte még abban az évben. Itt tanulták meg a módszert a mai
Magyarország talán legismertebb kérdőasztrológusai és kifejezetten
tanári képzést is kaptak: Herbály Zsuzsa (RACAS) és Tárnoki Gábor (ITA), akik iskoláikban máig tanítják is azt.
Az ő tanítványaik azok a ma már 4. generációs magyar kérdőasztrológusok,
akikhez magamat is sorolom, és akik szép számmal vannak már jelen a
szakmában, közösségi felületeken.
A magyarországi iskola alapvetően a Lilly féle hagyományokat követi, tehát a kérdőasztrológia klasszikus, és archaikusabb módszertanára épül.
Ellentétben az Angliában és egész Európában kurzusokat tartó igen népszerű és a horary 'fenegyerekének' tartott John Frawley-val ( 1955 - ), aki szintén Olivia Barclay tanítványa volt, de aki egészen modern és új szabályokat is behozott a kérdőképletek kiértékelésének módszertanába. Az évezred elején magyarul is megjelent könyveiben erről részletesen is olvashatnak az érdeklődők.
Írta: Juhász Nóra - asztrológus 2019
Részlet az Asztrológusok Magyarországi Egyesületének (AME) 2. konferenciáján elhangzott előadásból